Minerva McGalagony szobája

Frics arca kétségbeesett grimaszba torzult. Kinyitotta a száját, de nem mondott semmit, csak tátogott, mint egy hal. Pár másodpercbe is beletelt, mire összeszedte magát és megszólalt:
- A padláson már megkerestem a kért bútorokat, mindent előkészítettem, majd nekiláttam a takarításnak. Kihordtam a szobából a felesleges dolgokat, amikor egy viharvert sakkasztal alól előkerült ez a láda. Ahogy hozzáértem, elkezdett mozogni. Gondoltam, a Tanárnőt érdeklik a furcsaságok, így hát idehoztam.
Zavarában lesütötte a szemét és a macskája füle tövét kezdte vakargatni. Mrs. Norris barátságosan dorombolt, de közben szúrós szemmel nézte McGalagonyt.

- Láda? Ja, igen látom már.- kissé megenyhülve folytatta- Máris kinyitom az ajtót, azt hozza be kérem- bökött pálcát tartó kezével a szilaj táncot járó dobozra, tett még pár unott mozdulatot, és a földön heverő páncél vigyázzba vágta magát. Megállt a kitárt ajtóban és várta, hogy Frics becipelje a ládát, de a gondnoknak csak hűlt helyét látta ott, ahol az imént állt. Csodálkozva nézett ki a folyosóra, ahol legnagyobb megrökönyödésére a férfi sántaságát meghazudtolva menekült a láda elől. Kihasználva a helyzetet, hogy Frics épp mással van elfoglalva integetett, látszólag a szemközti kőfalnak, majd elégedetten nyugtázta, mikor egy láthatatlan kéz megpöccintette a süvegét.
- Erre fusson Argus, majd elkapom azt a bestiát!- Mcgalagony a bukfencező tárgyra célzott, és kiáltott- Finite! Invito láda! -a doboz modulatlanná dermedt mejd belebegett a szobába, a tanárnő a kandallóba bűvölte és elzárta az útját a tűzfogó ráccsal. Jól is tette, mert a rakoncátlan tárgy újból életre kelt. A fotelban fújtató Frics legnagyobb rémületére.
-Nem tudom, mi lehet ez, de valami erős varázslat hatása alatt áll, mert csak ideiglenesen tudok hatni rá....Jól van?

Frics összekuporodva ült a fotelban és nem vette le a szemét a még mindig ficánkoló ládáról.
- Igen, persze, hogy jól vagyok.
Mondta színlelt magabiztossággal.
- Akkor én most mennék is, még sok a tennivaló a toronyszobában és Mrs. Norris is megéhezett.
Felállt és rugalmas léptekkel az ajtó felé indult. Gyorsan a folyosón termett és eltűnt egy falikárpit mögött.

McGalagony megkönnyebbülve csukta be az ajtót Frics mögött. A biztonság kedvéért pár védővarázslatot is elvégzett még mielőtt körbekémlelt volna a szobában.
- Lily! Merre van? Jelezzen! Visszaábrándítom....Lily!

*Mikor ismét láthatóvá vált, körülnézett a szobában, és miután McGalagony helyet foglalt ő is leült a boszorkánnyal szembe. Lilyt már azóta aggasztja valami mióta McGalagony rászórta a bűbájt.*
- Miért nem láthatnak engem? - Lilyből, olyan gyorsan bukott ki a kérdés, hogy a professzor először csak tátogni tudott.
*A nő smaragdzöld szeme mélyen a vele szemben ülő idős nő kék szemeibe fúródott.*

MsGalagony nagy nehezen megtalálta a hangját.
- Nos...- adta meg a határozott választ.- Mint azt már mondtam ez egy rendkívül bonyolult helyzet. Mindent el fogok mondani, amit tudnia kell, de kérem előbb mesélje el részletesen, hogy került ide, hogy tisztábban lássak. Azután majd könnyebben találunk megoldást.

*Lily egy darabig még türelmetlenül nézett farkasszemet volt tanárával, majd egy sóhajtással jelezte egyetértését.*
- James és én vacsorázni készültünk. Amíg James terített én felmentem megnézni Harryt. Miután beraktam Harry mellé az ágyba kedvenc játékát, egy aranyos kis macit, elindultam lefelé, mert hangokat hallottam. Ekkor kiáltott James, hogy menjek Harryért, ő majd feltartja egy ideig - Lily szemében újra könnyek csillogtak -, visszamentem Harryhez, de előtte még láttam... láttam azt az undorító, zöld fényt. *Lily tekintete az ablak felé vándorolt. Kinn sütött a nap. Ez nem kifejezeten nevezhető, november eleji időjárásnak. Fejében ismét rengeteg kérdés merült fel.* - Aztán bezártam Harry szobájának ajtaját, és csak... álltam. Azonban minden hiába volt, Voldemort betört. Kértem... könyörögtem, hogy csak Harryt ne bántsa, de ő csak azt mondta, hogy álljak félre. Hogyan álljak félre?! Egy anya körme szakadtáig védi a gyerekét! Aztán jött a halálos átok... a zöld fény... és a sötétség. *Lily a fejéhez kapott* - A karkötőm. Egy vén mágustól kaptam. Mikor a sötétségben voltam, ott elkezdett világítani... valami furcs melegség áradt belőle. Aztán itt ébredtem a birtokon. *Lily fejében újra a vénember szavait hallotta.*

- Jaj! Mindig valahogy így képzeltem, de tudni, hogy tényleg így történt még szörnyűbb.- McGalagony szeme nedvesen csillogott.- De várjon csak, egy vénembertől? Ajándékot fogadott el egy ismeretlentől? Azokban az időkben? Lily, nem is tudja, ki lehetett az? Hol találkoztak? Meséljen el mindent,kérem, nagyon fontos lehet.- McGalagony türelmetlenül, minden izmát megfeszítve nézett a fiatal nőre.

- Nem mondhatni, hogy idegen volt... *Lily a bal karján lévő arany karkötőt vizsgálgatta.* - James, Sirius, Remus, Peter, és én még június, július környékén elmentünk az Abszol útra. Épp akkor nyitott meg egy új üzlet, valami... valami régiségbolt, nem időzhettünk sokat, mert várt minket egy küldetés, de Remus mindenképp be akart nézni. De hisz maga is tudja McGalagony professzor, Dumbledore és maga várt minket a Tiltott Rengetegnél, emiatt a kis kiruccanás miatt késtünk. Igen... szóval volt az üzletben egy idős ember, James felismerte benne a szülei egy régi barátját. James mondta, hogy gyerekkorában sokszor ebédelt náluk. Minden áron rám akarta sózni ezt a vackot. A végén ingyen adta oda. Nem akartam megbántani, ezért elfogadtam. *Lily a nő szemébe nézett. Mindig bízott McGalagonyban, tisztelte, szerette őt, de nem érti, hogy miért nem mondja el neki, hogy mi folyik itt.*
- De szerintem nem fekete mágia van a karkötőn... valami más.

- Igen, még mindig világosan emlékszem arra az estére, mintha tegnap történt volna... Igazán nem játszhatok tovább a türelmével. Megpróbálok mindent elmagyarázni, de nem lesz könnyű feladat. Normális esetben azonnal Dumbledore-hoz vinném, de ő e pillanatban sajnos nem tartózkodik a Roxfortban, és a dolog nem várhat. Megrázó lesz hallania, de amit elmesélt az mind megtörtént Jamessel, Tudjakivel és Harryvel, csakhogy nem tegnap, mégcsak nem is a múlt héten, hanem közel tíz évvel ezelőtt... Nem tudom, mi lehet ez a karkötő, még soha nem hallottam ilyesmiről, de nagyon úgy tűnik, hogy előrerepítette magát az időben tíz évvel.

*Lily mintha üveg falon keresztül látta volna a vele szemben ülő nőt. A boszorkány utolsó szavai viszhangzottak a fejében.*
- Tíz év? - Lily felpattant eddigi helyéről és elkezdett körbe-körbe járkálni a szobában - Akkor én már harmincegy éves lennék... ezek szerint James meghalt? *Lily arca falfehérre váltott.* - Harry? Ugye nem esett baja... *Lily az ájulás határán érezte magát.* - Mondja, hogy nem esett baja!

- Nyugodjon meg, kérem! Harry ép és egészséges, nagyon rendes kisfiú. James, sajnos tényleg meghalt, bár egész a mai napig magáról is ezt hittük...Most már érti, miért van szükség fokozott óvatosságra? Mindent összekuszálna, ha most hirtelen feltűnne a semmiből, és hiába érez másként, ennek az egésznek eléggé sötét mágia szaga van. Jobb lenne megvizsgálni azt a karkötőt.- McGalagony sötét pillantást vetett az említett ékszerre, majd megborzongva folytatta- A helyzetet súlyosbítja az a tény, hogy, ha hinni lehet a felderítőinknek a Nagyúr ismét kezd erőre kapni.

*Lily még mindig egy helyben állt.*
- Jól van... Harry él, tizenegy éves - Lilynek halvány mosolyra húzódott a szája - milyen hihetetlen, tegnap még csak egy éves volt, ma meg? Tizenegy éves... sajnálom, hogy nem vehettem részt az eddigi életében. Most kezdi majd az iskolát ugye? De hol van most és egyáltalán hol nevelkedett? *Lily visszaült a székre.* - Annyi kérdésem van... nem érdekel ez a karkötő - mondta a fiatal boszorkány, és letette az asztalra.
- Csak a fiamat szeretném látni... tudom, hogy mindent összezavarna, de muszáj, egyszerűen muszáj látnom!

- El sem tudom képzelni, mit érezhet, de kérem, legyen egy kis türelemmel! Harry biztos helyen van, nem eshet baja. Petunia nevelte eddig, és higgye el nem végzett rossz munkát. Most az a legfontosabb, hogy rájöjjünk, mi vagy ki lehet emögött az egész mögött.- McGalagony egy kis vasládikába bűvölte a katkötőt, és hangos kattanással rázárta a fedőt az ékszerre. Biztos, ami biztos.- Vajon Tudjaki láthatta, mi történt magával? És találkozott bármilyen élőlénnyel, mióta ideért? Attól félek...- de itt a tanárnőbe fojtotta a szót egy fényes villanás. A napfény Lily csuklójáról verődött vissza, amin ismét ott feszült az arany karkötő.-Na de, ez...

*Lily először a ládára pillantott majd a csuklójára.*
- Mi a... - Lily megfogta a karkötőt lecsatolta és az asztalra rakta, de pár perc után ismét a karján volt. Lily a pálcájáért nyúlt, ami mindig a farmerjának a zsebében volt, de elfelejtette, hogy az a házban maradt... de még sem... a fiatal boszorkány nem kis meglepetésére, bizony az egyszarvúszőrpálca ott volt ahol mindig is. A zsebében. Miután elmormogott egy általában hatásos bűbájt, a karkötő ismét a ládába került, majd a karjára.
- Én ezt nem értem.

- Hát ezzel nincs egyedül...Ez elég gyanús, mindenesetre nem úgy néz ki, mintha rögvest magára akarna támadni. Mit is mondott pontosan az öreg, mikor átadta magának? Hátha abból megtudunk valamit.

Halk kopogás hallatszott, majd valaki megpróbálta kinyitni az ajtó. Többször is lenyomódott a kilincs, majd Madam Pomfrey szólt halkan a folyosóról.
- Minerva, Poppy vagyok, hoztam önnek egy adag sárkánynyelvpürét, ettől egészen biztos elmúlanak a talpán levő kiütések. Beleteszem a páncél kezébe az üvegcsét.

Minerva az ajtóra nézett, majd Lilyre. Kiszólt a folyosóra:
- Várjon egy percet!
Elmormolt egy disaudiót, majd Lilyhez fordult:
- Poppy megbízható, és tudja, milyen tájékozott a sötét mágia, és a sérülések területén. Beavassuk? Beleegyezik?

*Lily legszívesebben kifutott volna a világból. Nem érdekelte más csak Harry. Minden testrésze fájt, és ami azt illeti elég piszkos is volt, talán órákig feküdt mozdulatlanul a parkban.*
- Persze, ahogy gondolja... - Lily sóhajtott - előbb-utóbb úgyis mindenki megtudja.
*A fiatal boszorkány hátra simította vörös haját, és közben próbálta újra felidézni az öreg szavait.*
- Mint már mondtam minden áron rám akarta beszélni ezt az ékszert. Aztán mikor már készültünk elmenni, engem magához hívott. Mondtam Siriusnak, hogy nyugodtan induljanak el majd beérem őket. Azt mondta, hogy velem és a családommal hamarosan szörnyűség fog történni, de ne tegyek semmit, mert annak úgy kell történnie. Ez a végzet.
*Lily kinézett az ablakon*~Talán augusztus lehet, vagy július...~
Azt mondta, Harry hős lesz. Mindenki ismeri majd a nevét. Aztán pedig azzal jött, hogy nekem még feladatom van, de máshol és, hogy mindig legyen nálam a karkötő. Ha eljön idő a karkötő magától teszi a dolgát.
Annyira dühös lettem, hogy elrohantam Remusék után és még a karkötő is nálam maradt, pedig szívesen otthagytam volna. Másnap visszamentem, de az üzlet eltűnt.

McGalagony nem is próbálta leplezni döbbenetét, csodálkozva meredt Lilyre.
-Ez nekem sok, beteljesülő jóslatok, és eltűnő boltok, időutazás! Mi jöhet még?!- A tanárnő egy ideje idegesen járkált a szobába, de most kimerülten az asztal mögött álló székbe rogyott.- Ha belegondolok, hogy ma reggel még a nővérem konyhájában ittam a teámat!...Az az öregember nem könnyítette meg a dolgunkat. Egyre jobban aggaszt ez az egész, és már cseppet sem látom jó ötletnek, hogy felfedjük a kilétét bárki előtt is, el kell rejtőznie!- Mcgalagony homlokán gondterhelt ránc jelent meg.- Két dolgot tehetünk. Vagy elbújik, erre a Grimmauld tér lenne a legalkalmasabb, vagy egy ősi cselhez folyamodunk. Az ember hajlamos nem észre venni azt, ami az orra előtt van. Esetleg maradhatna itt, de attól tartok ez esetben be kell vetnünk egy jó nagy adag százfűlé főzetet. Ne grimaszoljon! Elhiheti, nem jó kedvemben mondom. Ha emögött a Nagyúr áll, akkor keresni fogja magát, és lehet, hogy Ő azt hiszi, hogy nem lehet túljárni az eszén, de a legegyszerűbb trükkök sokszor a legnagyszerűbbek is, ezt maga igazán jól tudhatja.

*Lily megcsóválta a fejét.*
- Mit akarna tőlem Voldemort? Egy ilyen kis sárvérűtől mint én. Ha akar is valamit hát legyen, egyszer már... megölt, másodszor már nem fog. - Lily szemében az elszántság tüze csillogott.
- Harcolnom kell a Renddel együtt, és védenem kell Harryt, ez az én feladatom! Higgye el nem fogom meghúzni magam a Grimmauld téren!
*Lily állta McGalagony tekintetét.*
- Ha nincs más válsztás itt maradok... és annyi százfűlé főzetet iszom amennyit csak kell! De ne gondolja, hogy félre állíthatnak, sem Dumbledore, de még maga a jó isten sem!
*Lily arca kipirult az indulattól.*
- Az öreg is megmondta van küldetésem!

McGalagony elégedetten szemlélte a fiatal nő elszánt arcát.
- Ha nem tudta volna, mit mondtam magának legutóbb, ez után a válasz után biztos lennék benne, hogy maga az.- A tanárnő elmosolyodott.
- Ízig-vérig griffendéles, mondhat bárki bármi. Örülök, hogy így döntött, legalább a közelemben tudhatom. Arra gondoltam, felvehetné az egyik unokahúgom alakját, ahányan vannak, senki nem tudja megkülönböztetni őket. Nem fog feltűnni, ha esetleg máskét viselkedne, mint ő.- McGalagony tűnődött egy darabig, majd így folytatta.- Paenula lenne a legalkalmasabb, a Rendnek dolgozik felderítőként, így nem valószínű, hogy bárki összefutna vele. Ami pedig az itteni helyét illeti, épp bájitaltan oktatót keresünk.

*Lily megkönnyebbült a nő szavai hallatán. Odalépett a nőhöz és szorosasn átölelte.*
- Mi lenne velem maga nélkül? - Lily arca mosolyra húzódott - Köszönöm, hogy segít nekem, nagyon hálás vagyok.
- Még mindig rengeteg kérdésem van! Bájitaltan oktató, az remek lenne, és így Harry közelében lehetek.
*Lily ismét kinézett az ablakon.*
- Milyen hónap van?

- Remek, ezt elintéztük. Augusztust írunk, még van egy kis időnk a tanév kezdetéig. Én is csak azért vagyok itt, mert Dumbledore iderendelt, és milyen jól tette! Most pedig lássunk munkához!- McGalagony a kandallóhoz lépett, szürke port szórt bele, amitől vörös lángnyelvek csaptak a magasba, a tűzhöz, hajolt, és egész felsőtestét elnyelték a lángok. Miko elhátrált a kandallótól már egy fa hajkfét tartott a kezében, ami telis tele volt vörös hajszálakkal.- McGalagony elégedetten szemlélte szerzeményét
- Most az egyszer örülök, hogy Paenula ilyen rendetlen. Fogja ezt meg!- Lily kezébe nyomta a kefét, majd elővette a pálcáját, és varázsolni kezdett.
- Invito százfűlé főzet!- egy szempillantás múlva a nyitott ablakon egy nagyobb fajta üveg röppent be.- Látja, mlyen jól jön, hogy mindig tartunk raktáron! De holnap el kell kezdenünk készíteni az utánpótlást. Na, adja ide!- McGalagony egy zöld pohárba bűvölt pár kortynyi italt, és beleszórt egy hajszálat. Az ital örvénylett, kavargott, végül piros színt öltött, mintha egy adag paradicsompüré lenne.
- Ha felkészült hajtsa fel! - Nyújtotta át a poharat, majd hirtelen az ajtóhoz szaladt.
- Istenem, Poppy, teljesen elfelejtettem!

*Megfogta a poharat és egy húzásra megitta a pohár tartalmát.*
- Már teljesen elfelejtettem milyen íze van... - Lily merettenve nézett átalakuló testére -, és, hogy milyen érzés...
*Pár perc múlva abbamaradt az átalakulás.*
- Mindent a cél érdekében. Nem igaz?*A fiatal nő arcán egy keserű mosoly jelent meg. A ruhái ugyanúgy símultak ehhez a testhez , mint ahogyan az eredetihez. McGalagony felé fordult.*
- Nos, hogy festek?