Park és tó

A diákok gyakran jönnek ide, hogy megcsikálják az óriáspolip lábát, vagy csak egy kicsit elterülnek a füvön...

"Lily, magával és a családjával hamarosan szörnyűség fog történni... tragádia... de hagyja a dolgokat a maguk útján menni, ami történni fog amiatt ne bánkódjon... annak úgy kell történnie... a fia hős lesz... Lily magának még feladata van... máshol, de van... a karkötő... mindig és mindenhol legyen magánál... mikor eljön az ideje majd magától teszi a dolgát... Lily... a karkötő!" *Az öreg szavai viszhangzottak a fejében.A vörös nő minden tagjában iszonyú fájdalmat érzett. Nem tudta hol van és nem is érdekelte. Felidézte magában a pár percel ezelőtti eseményeket. James kiáltása, zöld fény, az ajtó csapódása, ismét a zöld fény... és meghalt. Tudta, hogy halott volt, legalábbis pár percre biztosan. Aztán a semmiben lebegett és már nem érzett semmit, de akkor valami égette a lábát. A karkötő amit a vén bolondtól kapott. Elvesztette az eszméletét... aztán itt ébredt. A vizes fű illatát érezte, mely ismerős volt neki. Még nem volt ereje kinyitni szemeit, de aztán mégis kinyitotta. Ekkor körvonalazódott ki előtte a Roxfort...*

*Lily felállt és elindult a Roxfort felé. Kicsit szédült és hányingere volt, de már működtek az érzékszervei.*~Kell valaki... aki segíthet, vagy elmagyrázhatja, hogy mi történt velem... Dumbledore vagy egy tanár... vagy akárki csak ember legyen!~*Belépett a Roxfort bejáratán.*

*Megállt a tó mellett, és hosszú percekig bámulta a tükörsima tavat. Hirtelen felerősödött a szél, és zavarossá változtatta a vizet. Lily vörös haja lobogott a szélben. Könnyek szaladtak végig arcán, s szívében élet-halál harcot vívtak az érzelmek. Ebben a percben semmit nem kívánt jobban, minthogy újra maga mellett tudhassa fiát, Harryt. Leült a fűbe, és kezébe temette arcát. Így ült egymagában... várt. Nem tudta mire, csak várt.
Fél óra múlva eleredt az eső. Lily betudta ezt egy jelnek, majd elindult vissza a professzorhoz, hogy elnézést kérjen az iménti kirohanásáért.*