Josette Trelawney professzor irodája

A dilinyós tanár szobája.

A szobában félhomály és fullasztó hőség uralkodik, de láthatóan ez cseppet sem zavarja a sarokban tevékenykedő alakot. Ha jobban megnézzük, láthatjuk, hogy a teáscsészékkel egy középkorú nő csörömpöl, aki reggel valószínűleg összetűzésbe került a gardróbszekrényével, mert most az összes ruháját egyszerre viseli. Néha megáll a rámolásban, motyog valamit a Holdról és a Merkúrról, majd tovább folytatja ténykedését.

A professzorasszony és a kislány felért a csigalépcső tetejére és a jósnő éjfekete ajtaja elé lépett. Mcgalagony megigazította a talárját, lesimított pár rendetlenkedő hajtincset, és már meg se látszott rajta, hogy az imént loholt végig a fél kastélyon. Három határozott koppintást mért az ajtóra, majd türelmesen várt a bebocsátásra.

-Khmkrrr!- krákogott Trelawney.- Tessék, fáradjon be!

Mcgalagony kitárta az ajtót, beterelte a bámészkodó Lunát a szobába, majd ő is belépett.
- Jó napot Sybill! Hogy van? Már biztos felkészült a jövetelünkre, úgyhogy két cukorral kérném, és egy kis tejet sem utasítanék vissza.- Ezzel a tanárnő helyet foglalt az íróasztal előtt álló egyik mélyvörös fotelban, és intett Lunának, hogy üljön le.

- Természetesen már kora reggel óta tisztában vagyok azzal, hogy jönnek, a reggeli kávézaccom nem titkolt el előlem ilyen fontos információt. Láthatják, már a fotelokat is idekészítettem.

Mióta beléptek a szobába Luna a jósnőt tanulmányozta, és pillantását a tanárnő fejét ékesítő kendőkön tartva így szólt:
- A folyosón felborítottam egy padlóvázát, akkor vette észre, hogy jövünk.- a kislány szünetet tartott, hogy ezúttal Trelawney kötegnyi nyakláncát vegye szemügyre, majd így folytatta- A székeket már egy ideje nem mozdította meg, mert a karfáján sok porcica tanyázik.- ezzel Luna befejezettnek tekintette a társalgást és az asztalon heverő Szellemes szellemek című kiadvány tanulmányozásába kezdett.

-Há ha hhh...- Trelawny csak hápogott, de mivel a kis csodabogárral nem tudott, mit kezdeni, ezért inkább levegőnek nézte, és kollégájához fordult.:
- Tejet cukorral, természetesen máris adom, mindig is tudtam, hogy különleges ízlése van, Minerva!

Minerva elégedetten szemlélte Trelawneyt és Lunát, de, amint ezt meghallotta ingerülten válaszolt:
-Sybill! Attól tartok félreértettük egymást, a teámra céloztam, de ne fáradjon, amint látom nem tart itthon kekszet, és tudja, mi a véleményem. A tea keksz nélkül olyan, mint a boszorkány pálca nélkül. Üljön le nyugodtan, elmondom, miért jöttem.

- Persze, a teája, ne haragudjon! A csillagok mai állása úgy látszik kicsit megzavart. Mondtam is reggel Hóborcnak, a jó ég tudja, mi lesz ma!-
a jósnő belepréselte a rajta levő ruhatömeget az egyik karosszékbe, és várakozva tekintett Mcgalagonyra.

- Na persze, a jó ég tudja! De nem is ezért jöttem. A segítségében, és természetesen a khm szakértelmében bízom. Itt ez a kislány- mutatott a halkan kuncogó kislányra- Luna Lovegood, még túl fiatal hozzá, hogy itt tanuljon, azonban egy évig a kastély vendégszeretetét fogja élvezni. A családja helyzetében nincs más megoldás. Arra a döntésre jutottunk az igazgató úrral, aki most nagyon elfoglalt, úgyhogy kérem ne zavarja, hogy ön lenne a legalkalmasabb arra, hogy Luna gondját viselje. Jót fog tenni mindkettejüknek.- Mcgalagony engedélyezett magának egy alig látható mosolyt, majd bátorítóan nézett Trelawney-ra.

- Természetesen az igazgató úr nagyon, elfoglalt, tisztában vagyok a helyzetével,de ígérem ez köztünk marad. De mit is mondott... a kislány!- kapott észbe Trelawney- Tudja, hogy én minden esetben az ifjúság segítségére vagyok, de...

- Köszönöm Sybill nagyra értékelem a segítségét. Tudtam, hogy ön a gondjaiba veszi Lunát. Akkor ezzel meg is volnánk. A toronyszoba ideális lesz, a berendezésről majd Frics intézkedik. Sok a dolgom, úgyhogy mennék is. Önöknek jó szórakozást kívánok! - Szavait ezután Lunához intézte- Biztos vagyok benne, hogy a toronyszoba még a középső vendégszobánál is jobban fog tetszeni, és ha egyre kérhetlek, legyél olyan kedves, mint, amilyen velem voltál!- Mcgalagony felemelkedett a székből s indulni készült.

- A toronyszoba..., Frics..., gondját viselem....Igen Minerva, majd szórakozunk, elő is keresem az első jóstáblámat!

- Az bizonyára remek lesz! Akkor Luna a mielőbbi viszont látásra, majd számolj be a kalandjaitokról!

Mintha most röppent volna be az ablakon Luna csodálkozva tekintett körbe, és így szólt:
- Jobban örültem volna, ha önnél lakhatok, nagyon megkedveltem a kockás bútorait, de itt is biztos érdekes lesz. Majd játszom a porcicákkal, és ha jól érzem egy pár mellesz is akad itt.

A tanárnő összeráncolta a homlokát, majd búcsút intett és elgondolkodva indult az irodája felé. Koppanó lépteit hamar elnyelte a teáskanna sípolása.

- Hát ketten maradtunk aranyom.- mondta elgondolkodva Trelawney, kihúzott a hajából egy kötőtűt, és a teáskanna felé suhintott. Egy szempillantás alatt gőzölgő barnáslila lé borított be minden vízszintes felületet, beleértve a fotelokban ücsörgők ölét is. Luna szoknyája nyomban megszáradt, Trelawney pedig lázasan kezdett pálcája keresésébe. Nem kímélve a csészék és kristálypoharak épségét sem.

...Később....
Luna felállt a fotelből, amelyben elbóbiskolt. Nyújtózott egy nagyot és a zaj forrása után nézett, ami felverte álmából. Az ajtó épp becsukódott egy ugráló ládát vonszoló öregember mögött. Szóval ez a doboz adhatta ki azt az fülsiketítő durrogást. Nagy kár, gondolta, mert egy pillanatig félálomban azt hitte, hogy otthon van a tűzhely előtti székben, és csak apja egyik megbűvölt szerkezete fogta menekülőre a dolgot, és bucskázott le a lépcsőn.
Egész eddigi életét otthon töltötte, így most először érzett honvágyat, de Luna nem volt az a szomorkodó típus, most is megnyugtatta magát azzal, hogy ez a hely is legalább olyan jó, mintha otthon lenne. Sőt! Hány lány mondhatja el magáról,hogy saját külön bejáratú toronyszobája van? Körbekémlelt és egy üveggömbökkel megrakott polc és egy kártyalapoktól hétrét görnyedő szekrény mögött meg is találta a toronyszobába vezető csigalépcsőt és felmászott rajta.

Trelawney óvatosan kikukucskált egy poros szekrény mögül, és alaposan szemügyre vette az irodáját. Sehol semmi mozgás. Kilépett a hatalmas bútor takarásából és kedvenc kisasztalához telepedett. Vetett egy pillantást a falon függő öreg boszorkány képére, majd a kristálygömbbe nézett. Hosszú perceken keresztül a jövőt kémlelte és legnagyobb megdöbbenésére arra jutott, hogy Roxmortsba kell mennie a kislánnyal. Már régóta tervezett egy kisebb kiruccanást, mert a legjobb teafüvei elfogytak és egy fekete macskát is venni akart. Miután ismét megbizonyosodott róla, hogy jól értelmezte a jeleket feltápászkodott a székből és felkiáltott Lunának:
- Leányom!Öhm...Lejönnél?!

Luna hangos dobogás kíséretében szaladt le a lépcsőn, és olyan hamar Trelawney előtt termett, hogy a boszorkány ijedtében hátrahőkölt.
-Hívott, itt vagyok.- Mondta Luna és egy ragyogó mosolyt küldött a jósnő felé.

- Öhm, a imént belenéztem a kristálygömbömbe, és a szemem elé tárult, amint ma délután Roxmortsban vásárolunk. Ha nem akarunk sötétben hazaérni, indulnunk kellene.- Válaszolt Trelawney vontatott hangon,és hatalmasra nagyított szemeit először emelte a kislányra.

- Óh, az csodálatos lenne, nem volt időm még körülnézni a faluban, de hallottam már a Szellemszállásról, a megbűvölt kecskékről és az őshonos kellentyűkről. De előtte, hadd nézzem meg én is hogy megyünk a kristálygömbben! Kíváncsi vagyok a kicsi Lunára ésa kicsi Miss Trelawney-re.

- Nem!-csattant fel Trelawney- Arról szó sem lehet, végzetes következményekkel járhat, ha valaki belelát egy jósnő saját üveggömbjébe! - A boszorkány a nagy kerek világoskék szemekbe nézett, majd megenyhülve folytatta - De, ha ennyire érdekel a mágiának ez a legcsodálatosabb ága. Akkor vehetünk neked egy saját kristáygömböt. Mehetünk!
Trelawney az ajtó irányába indult, és csak egy szőnyeg szélében és egy ládában botlott meg, míg elérte a folyosót.

Luna megfordult és a csigalépcsőhöz futott.
- Egy pillanat, mindjárt jövök! Csak hozom az esőkabátomat!