Minerva McGalagony szobája

A griffendél házvezető és átváltoztatástan tanító szobája.

-Huhh!- fújtatva érkezett a szoba elé egy piszkos szőke hajú apró kislány, aki a hatalmas tölgyfa ajtó mellett csak még parányibbnak tűnt. Fiatal korát maghazudtolva a legkisebb félelem nélkül tekintett körbe az ismeretlen helyen. Tág csodálkozó tekintetével minden szobrot és festményt végigmért. Olyan felesleges műveletekkel, mint a kopogás nem is próbálkozva halkan dúdolgatva várta, hogy valaki beengedje a szobába.
[/i]"Mellesz lebben mellettem
Egyszerűen fertelmes!...

-Mi ez a cincogás?
Mcgalagony befordult a folyosóra és megdöbbenve vette észre az ajtaja előtt énekelgető és nézelődő kislányt. Odaérve az illedelmességről és beosztásáról kissé megfeledkezve rákiáltott látogatójára:
- Ki maga, és hogy került ide?

A kis idegen a tanárnő magas alakjára emelte tekintetét, és a félelem minden jele nélkül elgondolkodva így szólt:
- A túlzott idegesség a varázslók életét tíz, a boszorkányokét pedig nyolc évvel rövidíti meg.

- Hogy mi? A..? Tessék?Maga?- reagált az asszonya megállapításra.
Ha tanítványai most látnák valószínűleg nem hinnének a szemüknek, efféle összefüggéstelen beszéd vagy az, hogy a tanárnő nem találja a szavakat merőben szokatlan, mondhatni elképzelhetetlen jelenség volt. De a professzorasszony rendezte zilált vonásait, megszokott szigorú hangnemre váltott és így folytatta:
- Kérem koncentráljon egy kicsit jobban! Azt kérdeztem, ki maga? Megmondaná a nevét és azt, hogy miért énekel ilyen sületlenségeket az irodám előtt?

- Én egy kilenc éves két hónapos és három napos lány vagyok. Luna Lovegood a nevem, és azért éneklem ezt a dalt az ön ajtaja előtt, mert már mindent megnéztem, amit csak lehetett ezen a folyosón, és nem tudtam mással elütni az időt, amíg önre vártam.

- Nos, értékelem a tárgyilagosságát Luna, azt hiszem így már könnyebben szót fogunk érteni egymással. Azt mondja kilenc éves és három hónapos, ilyen fiatalon mit szeretne ebben az iskolában? Remélem tudja, hogy a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában van és nem valami mugli elemiben.

- Kilenc éves két hónapos és három napos. Még mindig ideges lehet, ugyanis a felfokozott lelki állapot csökkenti a koncentrálóképességet.

-Na, de...

Luna semmi jelét nem adta, hogy hallotta volna a közbeszólást, és nagy szemeit a tanárnő kontyán nyugtatva zavartalanul folytatta:
- Semmiképp nem keverném össze ezt egy mugli iskolával, azok sokkal világosabbak és mosószerillatúak. Tudom, mert jártam már egyben. Csak egy év múlva fogok itt tanulni, de az apukám ideküldött azzal, hogy adjam át ezt a levelet önnek. Kicsit ragad, mert rálöttyent a töklevem.

A tanárnő rosszalló pillantással illette a levelet és a kis postást. Egy gyors pálcamozdulattal eltüntette róla a sárga foltokat, és csak ezután vette a kezébe. Sebesen végigfutott a kese-kusza sorokon, néha elképedve nyitotta ki a száját, és dühösen húzta össze a szemét.
Mikor azonban az iromány végére ért, szinte együttérzően így szólt:
- Példátlan eset, mindazonáltal ebben a rendkívüli esetben....nem hiszem, hogy kivitelezhetetlen lenne. Az édesapja majd elküldi a csomagjait. Egy darabig megszállhat a vendégszobában, de hogy a hátralevő egy évben, mit csinálok magával, azt még nem tudom.

- Gondoltam, hogy így lesz, mivel ön elég okos ahhoz, hogy megértse apám célzásait. Már meg is néztem a vendégszobákat, azzal az undok Friccsel, és a középsőt szeretném.

Mcgalagony szigorú arca felderült, és útnak eredt, menet közben szólt hátra Lunának:
- Már tudom, mit csinálok magával, kérem kövessen, és ha lehet ne maradjon le, a bámészkodásra lesz egy egész éve!
A tanárnő talárja csak úgy csapkodott a folyosón. A kislány futva követte, miközben dudorászni kezdett, de a dalt, már csak a hetedik emelet csodálkozó páncéljai hallhatták, mert a kis menet szédítő iramot diktált.

Csoszogó léptek zaja hangzott fel a folyosó végén. Frics közeledett, nyávogó macskájával a sarkában. Karja tele volt poros mappákkal, tintapacás iratokkal. Lassan megérkezett a tanárnő ajtaja elé, egyik lábával megtámasztotta a papírhalmot így szabaddá vált kezével dörömbölt az ajtón, majd újra két kézzel ölelte át az aktákat és válaszra várt. Macskája ott sertepertélt a lába körül és a folyosó végét kémlelte.

Az ajtóval szemközt lógó, hatalmas imbolygó könyvkupacot ábrázoló festmény ajtó módjára feltárult, és a mögötte lévő sötét nyílásban feltűnt McGalagony alakja. A professzorasszony, mintha mi se volna természetesebb, mint festményekből előbújni kilépett a falmélyedésből. Még épp idejében érkezett ahhoz, hogy lássa, amint Frics egy balerinát megszégyenítő ügyességgel piruettezik egyet, és iratostól, macskástól a barna kövezeten landol.
- Jó napot!- vetette oda a papírhalomnak, lesöpört pár vékony papiruszt a kilincsről, és belépett az ajtón. Válla felett szólt hátra a gondnoknak:
-Ha megoldotta a problémát, lesz szíves befáradni az irodámba? És, ha kérhetem csukja be maga mögött az ajtót, és azt a bilincsre emlékeztető tárgyat hagyja kint!

Miközben Frics kievickélt a papírhalom alól, rátaposott Mrs. Norris farkára és a macska ijedten futott be McGalagony után. A gondnok felnyalábolta az iratokat, a bilincset és egyéb saját fejlesztésű kínzóeszközeit a zsebébe rejtette, majd követte a tanárnőt.
- Professzor asszony, nagyon megtisztelő, hogy az Igazgató Úr távozása után ön végre keményen kézbe veszi az iskola irányítását.
Kezdett bele magabiztosan a hosszú ideje eltervezett monológjába Frics. Mrs. Norris kényelmesen elhelyezkedett a kandalló előtti puffon és onnan figyelte a tanárnőt és az asztali lámpa körül repkedő színpompás pillangókat.

- Nem tudom, miről beszél. Dumbledore nincs itt? Az imént jártam az igazgató úr irodájában, és nekem elhiheti, hogy teljes életnagyságban ott tartózkodik, csak rendkívül elfoglalt. Nem pocsékolhatja az idejét a szokásos éveleji teendőkre, ezért most Piton professzor úrral együtt ügyelünk arra, hogy minden rendben legyen. De nem akarok erre több szót vesztegetni, és természetesen a házirendre sem. Ne akarja, hogy az történjen, mint három éve!

- Hóborc énekelt tegnap éjjel egy dalt az Igazgatóról és arról, hogy külföldön tartózkodik, de bizonyára tévedés történt.
Mondta kissé morcosan Frics. Mindenképpen vissza akart térni a házirendre, ezért McGalagony asztalára halmozta a szobában összegyűjtött iratokat. Miután letette terhét, megvető pillantást vetett a lepkékre, horkantott egyet és így szólt.
- Professzorasszony én mégis úgy gondolom, hogy igenis beszélnünk kéne a házirendet érintő változtatásokról. Számos kiváló javaslatot tettem Dumbledore-nak, de eddig egyikre sem reagált. Netán váltott szót Önnel erről? Bár nem hiszem. Azért átfuthatná ezeket az iratokat, bizonyára talál benne kedvére valót, amivel egy-két Önnek nem tetsző diákor jobb belátásra bírhatna.
Horkantott a gondnok és fintorogva várta McGalagony válaszát.

McGalagony szúrós pillantást vetett Fricsre, egy pálcasuhintással pillangókká változtatta az iratokat, majd a gondnok hitetlenkedő pillantására ügyet se vetve így szólt.:
- Azért hívattam, mert az Északi torony legfelső szobájáról akartam beszélni. Haladéktalanul ürítse és takarítsa ki, rendezze be úgy, hogy egy kilencéves két hónapos és három napos kislány igényeit kielégítse.-Ekkor az asszony arcán talán egy mosoly futott át, senki se tudná megmondani.- Legyen takaros, és egy baldachin se ártana. Megbírkózik a feladattal?

- Természetesen igen.
Válaszolt kissé nyersen a gondnok. Egy nagyot nyelt, majd a macskájához intézte szavait:
- Gyerünk Mrs. Norris, hosszú nap áll előttünk.
És köszönés nélkül kisétált a tanáriból.

- Várjon! Megérkeztek már a minisztériumtól a gyerekek anyagai? Nem ártana kiküldeni a leveleket.

Frics visszafordult az ajtóból és mogorván válaszolt:
- Igen, már megérkeztek a postázandó levelek. Egyelőre a szobámban vannak, mert nem akartam ezzel zavarni az Igazgató Urat. Gondoltam ráér holnapig.
Csak maga előtt dünnyögte: - bezzeg ez fontos neki, nem úgy, mint az én javaslataim. Majd a Tanárnő felé fordulva, immár hangosabban kérdezte:
-Felhozzam a papírokat? Ön fogja postázni a leveleket?

- Nem kell, hagyja csak! Majd lemegyek értük. Egyelőre végeztünk, köszönöm.- MGalagony Frics nyomában kisétált a szobából, a pálcájával egy ikszet rajzolt a levegőbe, majd a festményhez lépett. Motyogott pár szót, és eltűnt a kép mögött feltáruló résben.

Frics tőle meglepő gyorsasággal közeledett a folyosón. Zaklatottnak tűnt, egy régi utazóládát cipelt a kezében. Megállt a tanári előtt, a bőröndöt a fal mellé helyezte. Meglepő módon, ahogy a láda a földet érintette, elkezdett kúszni, majd pörögni. Frics ijedten nézte a mozgó tárgyat. Letörölt pár izzadságcseppet a homlokáról és gyorsan kopogtatott a nagy faajtón. Eltelt pár perc, azonban nem érkezett válasz. Még egyszer kopogtatott, de senki sem nyitott ajtót. Időközben Mrs. Norris is utolérte a gondnokot és minden igyekezetével azon volt, hogy felugorjon a ládára. Végre elszánta magát, ugrott, de elvétette. Nyekkenve vágódott egy lovagi páncélnak, ami csörömpölve zuhant a padlóra. Frics ijedten felkiáltott:
- Mrs. Norris!
Egy szempillantás alatt a macska mellett termett. Látta, hogy semmi baja sincs az állatnak. A karjaiba fogta, egy futó pillantást vetett a páncél szétgurult darabjaira és a pörgő ládára, majd elindult a folyosó vége felé, ahonnan lépteket vélt hallani.

A lépések egyre közeledtek, és lassan gazdájuk is megérkezett, Mcgalagony személyében. Az asszony, mintha megijedt volna, gyorsan megfordult, de túl későn. Frics már észrevette, így kénytelen volt folytatni útját a folyosón. Kezével tett pár gyors mozdulatot, mintha legyeket hessegetne el, majd a kisebb romhalmaz közepén feszítő gondnokhoz fordult.
- Mi az ördögöt keres maga itt? Azt hiszem világosan megmondtam, mi a feladata, nemdebár? És mondja csak, mi ez a förtelmes felfordulás? Maga sportot űz abból, hogy megközelíthetetlenné tegye a szobámat? Pedig igazán nem kértem sokat, ezt akár egy mugli is meg tudná csinálni! És még maga akarja büntetni a gyerekeket a rendetlenség miatt? Nagy kísértést érzek arra, hogy kipróbáljam magán azt a hüvelykszorítót, kár, hogy az imént imádkozó sáskává változtattam!- ezzel a professzor kifogyott a szuszból, és a válszra várt, hogy ismét az egyre kisebbre zsugorodó gondnokra zúdíthassa haragját.