Madam Pomfrey szobája

A roxfort gyógyítójának szobája.

Madame Pomfrey gyorsan magára öltötte a frissen vasalt kötényét, megigazította a fityuláját, majd elégedetten szemlélte tükörképét. Pár másodperccel később körbepillantott a makulátlanul tiszta és rendes szobában. Tekintete megakadt a régi orvossásos szekrény fölé akasztott órán.
- Oh, rögtön kezdődik!
Megigazította a szoknyája szegéjét, majd kilépett az ajtón és végigsietett a folyosón.

Madame Pomfrey gondosan bezárta az ajtót, majd helyet foglalt a kandalló előtti puffon kuporgó Trelawney mellett egy lócán.
Továbbra is folytott hangon, izgatottan szólt:
- Sybill, tegnap holdtölte volt. Annyira vártam már, hogy beszélhessünk, egész este le sem tudtam hunyni a szemem. Kérem, árulja el, mit sikerült kiderítenie? A csillagok is fényesen ragyogtak az elmúlt éjjel, ugye ez nem egy baljós jel?
Az ajkába harapott és aggódó tekintettel nézett Trelawney-ra.

Trelawney elnyomott egy ásítást, minek követekeztében egy pillanatra úgy tűnt, mintha fel akarna öklendezni valamit, de aztán elővette hamisítatlan jósnő kifejezését. Szemét félig lehunyta, mintha nyomban álomba akarna merülni, kendőit suhogtatta, majd rekedt hangon szólalt meg, de ez szemmel láthatóan nem felelt meg az elvárásainak. Másodszori próbálkozásra már sikerült kihoznia magából a maximumot, és ezúttal fátyolos hangot ütött meg.:
- A sötét erők már egy ideje munkálkodnak körülöttünk, de a csillagfényes éjszaka nem erre utalt a múlt éjjel. Az információk tömege, melyeket az égbolt feltárt előttem, határtalan, és sok dolgot, sajnos még önnek se mondhatnék el. Mire lenne kíváncsi, Poppy?

A máskor szigorú, kemény vonásokat enyhe pír váltotta fel Madame Pomfrey arcán. Megnedvesítette az ajkait, mély lélekzetet vett, majd alig hallhatóan suttogta a következő szavakat Trelawney fülét eltakaró hajtömegbe:
- Nos, a szerelmi életemet illetően szeretnék némi információhoz jutni.
Zavarában összekulcsolt kezeit morzsolgatta és lehajtotta a fejét, nem is mert az általa mélyen tisztelt jósnőre nézni.

- Poppy, maga tudja a legjobban, hogy tisztában voltam vele, mire lesz kíváncsi, csak az embernek ezt minden esetben ki kell mondania. Anélkül nem is lenne szabályos a jóslás. Úgy nézem, hosszú beszélgetés előtt állunk. Elkélne, azt hiszem valami innivaló, nehogy kiszáradjon a torkom a sok beszédben.
Trelawney körülnézett a kis helyiségben, és a szoba jobb oldali sarkát betöltő fehérre festett faliszekrényen állapodott meg a pillantása.
- Egy régi ismerős kerülhet közelebb a szívéhez, Poppy - gondolta ezzel talán nagyobb nyomatékot adhat korábbi szavainak.

Madame Pomfrey a jóslat hallatán újból fülig pirult és elmosolyodott. Hogy zavarát leplezze, az említett szekrényhez lépett: elővett egy gömbölyded üveget, kihúzta belőle a cikornyás dugót, majd két, ciklámen színű talpas pohárba italt töltött. Az egyiket Trelawney kezébe nyomta, a másikból maga hörpintett egy kortyot, majd újból elhelyezkedett a jósnővel szemben.

Trelawney felhörpintetteaz italt, majd megrázkódott.
- Ez az úriember sokáig nem mutatkozott az ön éltenek egén, és talán a feledés homályába is veszett. Most azonban ismét felbukkan, és felújíthatják ismeretségüket. Megjelenése a következő újholdkor várható. Kielégítettem a kíváncsiságát, Poppy, vagy a baljóslatú részeket is hallani akarja?

Madame Pomfrey pár pillanatig elgondolkodva dobolt az ujjaival a poharán, majd áhítattal nézett a jósnőre:
- Szeretném tudni a baljóslatú részleteket is, nagyon kíváncsivá tett. Ön előtt nyitott könyv a jövőm, kérem ossza meg velem néhány részletét.

Trelawney megkszörülte a torkát, behunyta a szemét és fejét mennyezet felé fordította. Fátyolos hangon kezdett a jóslatba:
- Poppy az Ön élete fordulópontjához érkezett A Vénusz, ami eddig még nem tartózkodott huzamosabb ideig az ön jegyében, most végre megérkezett, és nem is távozik hosszú-hosszú ideig. Viharfelhők gyülekeznek azonban a boldogsága körül, mert a Vénusz hozta magával, a Marsot is, ami viszályt és háborút szít. E két bolygó együttállása, minden esetben megjósolhatatlan következményekkel jár, mert hozhat mindent felégető pusztítást és élete végéig tartó lángolást is. Ami engem illet, a tapasztalataim alapján az első szokott bekövetkezni.

Madame Pomfrey áhítattal csüngött a jósnő szavain. Várta volna a folytatást, de Sybill csak nem akart részletesebb információkkal szolgálni. A javasasszony hirtelen felpattant ültéből és az ajtó felé kezdte terelni beszélgetőpartnerét:
- Oh, igazán lenyűgözött a jóslatával, akkor jövő héten ugyanebben az időpontban számíthatok magára? - A választ meg sem várva folytatta- Igen? Hát ez pompás! Nagyon sajnálom, de baglyot kell küldenem ... illetve rendszereznem kell a tankönyveket, tudja, nyakunkon a tanév. Biztos önnek is rengeteg a tennivalója, nem akarom hiába rabolni a drága idejét.
Gyors mozdulattal kitárta Trelawney előtt az ajtót és várta, hogy a jósnő kilépjen a szobájából.