A Roxmortsi főutca

A roxmorti kis hegyifalu főutcája. Mindenféle ember és lény megfordul errefelé...

*Padma vígan indul el Roxmorts főutcáján, egy kis falu nézésre. A hideg miatt melegebb kabátja van rajta, és alatta egy jó vastag, kötött pulóver melegíti testét. Nadrágja már nem ennyire árasztja a meleget, de azt sem az ócskásnál vette azért. Csizmája a térdéig ér. A lány már alig várja, hogy elmenjenek a Roxfortba, és használhassa újonnan vásárolt pálcáját. Ha emléke nem csal, 12 hüvelyk, cseresznyefa, és sárkány-szívizomhúr a ,,botocska" leírása. Persze őt nem csak a varázslat használata izgatja. A legtöbbször elméletet szeret tanulni. De elsősörban barátokat próbál meg kersesni, de még az is lehet, hogy magányos farkasként kell átélnie első tanévét a híres iskolában.
A hideg szél néha-néha meglengeti a haját, és az arcát pirosra festi. ~Hm..talán bekéne mennem valami melegebb helyre. E gondolat után el is indul, egy meleg helységbe*

*Lassan megérkezik Roxmorts utcáira. Egy pillanatra megáll majd körbepillant csuklyája alatt.*
~Milyen rég volt. Végre újra itt. Kiváncsi vagyok merre lehet a Nagyúr.~
*Ahogy körbepillantott elindul a hosszú utcán, egy idő után lassan kihal az utca, az emberek fokozatosan eltünnek. Erre a jelenségre már is egy apró mosoly jelenik meg arcán, ami viszont más nem lát. Egy idő után a jegye az elkezd erősen izzani kezén.*
~Ahogy gondoltam, na nézzük csak.~
*Hamarosan meglátja az alakot, aki miatt az emberek eltüntek a közelből. Megáll egyhelyben és csuklyája mögött megvillannak szemei.*

*Az alak egyre csak halad, és halad egyre beljebb a kis varázslók lakta faluba. Nem is halad túl sokat, amikor meglát egy alakot, akin szinte érzi a jegyet.* ~Egy követő? Itt?~ *Elindul az alak felé, kicsit gyorsabban halad, mint az előbb, ettől csak még félelmetesebbnek látszik, ahogy köpenyege leng lábainál. Amint a nőhöz ér, akin a jegyet érzi, azonnal megérzi a személy kivoltját.*
-Elena. Üdvözöllek ismét Angliában. *Hangjában valami furcsa érződik, mely szinte soha sem hallható ki... az öröm. Örül, örül annak, hogy egy halálfalója visszatért egy útról, mivel eezekben az ínséges időkben minden halálfalóra szüksége van.* -Merre jártál ilyen sokáig? *Hangjában az öröm már nem is érződik, csak a már megszokott ridegség. Szemein látszik, hogy a habozást nem tűri, nyílt választ akar hallani, kissé mérges msotanában, mivel nem egy halálfalója árulta el.... balszerencséjükre.*

-Üdvözletem. Volt pár elintézni valóm, oylan varázslókkal akik hátráltattak és túl sokat tudtak. Aztán volt néha mikor elhúzodott. De mivel halottam hogy újra szükséged van a csapadodra, ezért visszatértem hogy továbbra is hűségesen szolgáljalak.
*Válaszol a kérdésre, viszont gondolatai még jelen pillanatban azon járnak hogy hol is lakjon ha egyedül létre kivánkozik. De ez még nem aggasztja, egyenlőre inkább érdeklődik ha már pont így találkoztak.*
-Hogy telnek napjai Nagyúram?

*A nagyúr csupán bólint Elena válaszára, hisz azonnal megállapította, hogy igazat mondd, ám kicsit furcsálja, hogy a nő letegezi, de egyenlőre nem csap problémát belőle, hiszen sokáig távol volt, biztos megfeledkezett a szabályokról.* -Egyes napok aggodalmasan. Sok halálfaló pártolt el mostanság oldalunkról, így számunk jócskán megcsappant, pedig szükségünk lenne a halálfalókra, hisz a hatalmam még nem teljes. *Mivel hallja a nő gondolatait, egyből kihallja közüük a lakás problémát is.* -Nincs hol megszállni, Elena? *Kérdi meg, ám maga sem tudja miért, egyből adhatott volna rá váalsztt is.*

-Nincs jelen pillanatban Nagyúram. A régi lakásomba nem költözöm, mivel az nem a legjobb gondolat a jelen körülményeim között. Meg nem is lényeges a többi. A lényeg az hogy igen, nincs hol megszállni jelenpillanatban.
*Vallja be őszintén az igazat. Gyorsan rendezi magába hogy mit is kell majd tennie, de úgy gondolja minden ráér később jóval is. Most az a lényeg hogy a Nagyúr társaságában legyen jelen pillanatban.*

*Voldemort a bezsélgetés közben tovább indul, reméálve, hogy Elena majd követi.* -Egyenlőre tudom ajánlani, hogy Godric's Hollowban szállj meg, vag a szellemszálláson, ám tervezem, hogy hű követőimnek létrehozok egy tábort, esetlegeseen kisebb falut. Amint ez a hely kész lesz, majd értesítelek róla. *Adja ki terveit, nem gondolja, hogyx ha Elenának kiadja, gond lenne, hiszen mindig is hűséges követője volt.* -De értesíts, hogy hol szállsz meg, hogy el tudjalak érni, ha szükséges. Afféle pletykákat halottam arról, hogy a jegyet le tudják nyomozni, reméljük, hogy ez csak téves információ, ám amíg em győződünk meg erről, nem szívesen hívok vele senkit. *Beszél miközben tovább halad.*

-Megértem Nagyúr, de az én jegyemet már nem tudják lenyomozni. Részben e miatt is voltam távol de ez most nem lényeg. Viszont ha nem bánja én még utána nézek pár dolognak, utána pedig majd még felkeresem önt. Viszlát.
*Ezzel eltünik a szemek elől.*

*A Sötét Nagyúr nem is habozik, amint Elena eltűnt, tovább sétál, amdj egy halk pukkanás kíséretében Ő is eltűnik.*

Lágy szellő lebbenti meg az utca végén levő hortenziabokor leveleit, majd alig hallható pukkanás kíséretében megjelenik egy magas, szikár asszony, kis skótkockás szőnyegtáskával a kezében. Körülnéz, haboz pár pillanatig, majd az út jobb oldalán levő csapásra lép, melyet annyira benőtt a bogáncs, hogy csak akkor fedezi fel az ember, ha kimondottan azt keresi.

Az ég beborult, pár perc múlva már olyan sötét lett, hogy az ember az orra hegyéig se látott. A fákat úgy csapkodta a szél, hogy félő volt, menten kicsavarja őket. Az éjszakai sötétségben a szélvihar ellen küzdő két alakot is csak akkor vehetjük észre, mikor a Szárnyas Vadkan koszos lámpájának fénykörébe érnek. Luna bosszankodva sandított a boszorkányra, miközben már remegett a hidegtől. Mikor az eső is eleredt, már nem bírta türtőztetni dühét.:
- Száraz idő, igen minden jel arra mutat. Nem lehet, hogy figyelmetlenségből egy tavalyi jóslatot nézett meg?

- Ccccc...!- Trelawney ennyire méltatta Luna megjegyzését, majd a rozzant épület ajtajának kilincsére tette a kezét.- A jövő bizonyos részei nem szívesen tárulkoznak fel előttünk, de ezt te nem értheted. Gyere itt megmelegedhetünk, és megvárjuk, míg eláll az eső.