Bejárati csarnok

A diákok ide lépnek be először. Igen szépen megvilágított helység, a diákok szájtátva szokták bámulni!

* Felsétálnak a pincéből ide is. Perselus körbe mutat* - Amint látod, ez az előcsarnok. A birtokon majd legutoljára nézünk körül. Amott van a Nagy Terem. Ott kezdődik a tanév, a diákok itt esznek. Minden ház ide gyűl össze, ha szükséges. A terem le van védve rengeteg varázslattal. * Bevezeti a fiút a terembe*

*Lily betámolygott a bejárati csarnokba és miután csukott szemmel állt egy kicsit, felmérte a helyzetet.*~Minden olyan mint mikor utoljára itt jártam. Rendben. Sehol senki... ez remek. Most mit csináljak?~*A fiatal boszorkány ismét megszédült, ezért leült az egyik kőpadra.*

A csarnokba vezető boltív alatt McGalagony szikár alakja tűnt fel. Sietve vágott át az előtéren a baloldalt nyíló rejtekajtó felé tartva, de hirtelen megtorpant. Az egyik padon egy fiatal nő ült, a tanárnő őt bámulta, de úgy mintha megbűvölték volna. Az alak furcsán ismerősnek tűnt. Minerva megborzongott, csak a lehülő levegő az oka, nyugtatta magát. Tett egy pár lépést a pad irányába, majd így szólt:
- Jó napot! Segíthetek valamiben?

*Lily csukott szemmel ült a padon, próbálta rendezni gondolatait. Hiába próbált logikus magyarázatot találni, arra ami vele történt, nem tudta megválaszolni saját kérdéseit.*~Jönne már valaki... segítség kell, James nem lehet halott... és Harry? Ez csak egy szörnyű álom lehet.~*Lily sokkos állapotban volt, sírni sem tudott. A hangot amit hallott, az is mintha egy másik világból szólna. Vörös haját hátra vetette és a hang irányába fordult.*
- McGalagony professzor?
*Lily hirtelen felállt. Hirtelen biztonságban érezte magát. Végre egy jól ismert, szeretett személy.*

- Szent szalmiákszesz! Lily?Nem az teljességgel lehetetlen!... maga...maga nem lehet itt!

*Lily elindult volt tanára irányába, út közben párszor megszédült, de végül mégis szemben találta magát a boszorkánnyal.*
- Annyira borzalmas volt... Voldemort egyszer csak megjelent, és... meg... megölte Jamest - Lily hangja elcsuklott és keserves sírásban tört ki -, próbáltam Harryt védeni, de engem is megölt és jött a sötétség.
*Lily mélyet sóhajtott, csak nyelte a könnyeit, majd újra megszólalt.*
- Aztán itt ébredtem a birtokon.
*Ismét sírásban tört ki.*

- Nem lesz semmi baj, nyugodjon meg!- McGalagony lágyan beszélt, és Lily vállára tette a kezét, de azonnal el is rántotta. Ismét megszólalt, de ezúttal csak úgy csattantak a szavai.:
- Mit mondtam magának,mikor legutoljára találkoztunk? Válaszoljon!

*Lily próbált erőt venni magán, és letörölte arcáról a könnyeket.*
- Azt mondta, ho hogy a fidelius bűbájt lehetetlen megtörni, meg hogy a Főnix Rendje szerdai gyűlése után ír nekünk, és, hogy vigyázzunk.
*Lily már nem volt képes sírni. Tudta, hogy addigi élete véget ért. Nem tudta hogyan és, hogy miért, de vége. Valami örökre elveszett.*

- Istenem! Hát lehetséges? Ennyi idő után!- Mcgalagony magához ölelte Lily-t, de csak rövid időt engedélyezett az érzelmeinek. A lány szemébe nézett és így folytatta.:
- Hosszú beszélgetés áll előttünk. Pillanatnyilag még nem tudom, mitévők legyünk, de addig is míg kisütjük, menjünk az irodámba! Nem lenne jó, ha bárki is meglátná. Ha szabad...- A tanárnő Lily fejéhez érintette a pálcáját, és elmorzsolt pár varázsigét.- Így már jó lesz. Induljunk, de minél csendesebben!